Elsőáldozás - 2016. május 29.
Elsőáldozás az egri Fájdalmas Anya templomban - 2016. május 29.
Verőfényes, derűs napra virradtunk 2016. május 29-én.
Az egyházközség életében is derűre okot adó volt ez a nap: 26 gyermek járult ezen a napon az első szentáldozáshoz. Ezt az alkalmat az iskolai hitoktatás mellett templomi felkészülés is megelőzte: február óta a gyermekek minden péntek délután plébánosunk, Pascal atya vezetésével a templomban ismerkedtek hitünk részleteivel.
A kitartó munkának megszületett az eredménye: a gyerekek felkészülten, fegyelmezetten, áhítattal vonultak be a templomba, majd lelkesen vettek részt a szent cselekményekben: vitték égő mécseseiket az oltár elé, áldozati adományaikat – ostyáikat az oltárra, imádkoztak és énekeltek. Az áldozati liturgia elején ők maguk helyezték a kis ostyákat a nagy cibóriumba, ezzel is jelképesen érzékelhették, hogy egy közösség, az egyház tagjai, ahol mindenki számára van hely, de mindenkinek magának kell elhoznia – meghoznia – fellépve az Oltárhoz – mindennapi áldozatait. Nyitottnak kell lennie, hogy részesülhessen a közösség által a jó Isten ajándékából. Mert a szentáldozás Isten értünk adott ajándéka.
A kis ostyák elhelyezése után az oltárra tett füstölőbe tömjént helyeztek a gyermekek, hogy áldozatuk jó illatú füstje Istenhez szálljon. Szentáldozás után pedig hálát adva Magnificatot énekeltek az Atya vezetésével.
Hogy gyermekeiknek felejthetetlen élmény legyen az elsőáldozás, a szülők is kivették részüket az előkészületekből: hétről hétre elkísérték gyermekeiket a hitoktatásra és az ünnepi alkalmon is szolgáltak, részt vettek az igeliturgiában (felolvasással) a keresztségi fogadalom megújításakor (a keresztségi jelképek felmutatásával), az adományok oltárra helyezésében, a templom díszítésében és az agapé előkészítésében.
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a közös munkának gyönyörű eredménye lett: gyermeknek és felnőttnek egyaránt felejthetetlen ez a május végi elsőáldozási nap. A gyermekeknek meghatározó élmény elkövetkezendő keresztény életükre, a felnőtteknek pedig emlékezés saját elsőáldozási emlékeikre és megerősítés abban a hitükben,amellyel első alkalommal elhozták gyermekeiket Isten színe elé: hogy jó úton járnak.
Engedje a jó Isten, hogy mindannyian megmaradjunk ebben a hitünkben, gyermekeink pedig járják Isten útját és egykor érett, nagykorú, elégedett, boldog keresztények lehessenek! (S.M.)